Elérkezett Advent időszaka. A 4. századig visszanyúló hagyomány a keresztény kultúrkörben a várakozás, a visszafogottság, a lecsendesedés időszaka. Napjaink rohanó világa azonban nem nagyon hagy időt a lecsendesedésre, de a várakozás érzése mindnyájunkban ott van. Várjuk a Karácsonyt. Mindenki másként. 

A hívők Jézus születését, mások a Karácsony vitathatatlan misztériumát, a családi együttléteket, a gyerekek örömét várják. Ezt a várakozást szimbolizálja az adventi koszorú, ami világnézettől függetlenül szinte minden otthonban megtalálható.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész. Egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma már 4 gyertyát gyújtunk meg vasárnaponként, remélhetőleg családi körben. Elképzelem, amint a gyertyagyújtásokhoz kimegyünk a teraszra, a természetes háttér díszletét a balatoni panoráma adja, forralt bort iszunk és várjuk az első karácsonyunkat az új lakásunkban.

Nagyon kedves szokást talált ki 1900 körül egy német édesanya. A kisfia már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért egy játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Az adventi naptár azóta is a gyerekek kedvence, köszönhetően, hogy a kisfiú felnőve folytatta a hagyomány. Sikeres üzleti vállalkozást hozott létre édesanyja ötletéből.

Ki - ki a maga módján éli át advent időszakát, de „Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma? „(Márai Sándor)

Szép Adventet kívánunk mindnyájuknak.